Legjobban az Iszlám - nép és vallás fogyott. Nem csoda, manapság igen csak sokat  és sokan foglalkoznak a témával, nem utolsósorban Obama kairói beszéde kapcsán. Erről egyébként Thomas L. Friedman a NYT hasábjain írt.

Sokan érdeklődnek a (mindennapi) pszichológia iránt, ezt mutatja, hogy a 2. helyezett  A kérdezés művészete és a 3. a Pszichológia dióhéjban kötetek szintén szép számban elkeltek.

A nyomdából frissen a Könyvhéten landolt Prezentáció első látásra meggyőzte az embereket, ami egy erős 4. helyet eredményezett. Nyilvánvalóan azért, mert elég belelapozni, és máris látszik, hogy egy gyökeresen más, új felfogású könyvről van szó, amely elsősorban gyakorlati tanácsokat ad. Miközben a prezentációval kapcsolatos szemléletmódod szinte észrevétlenül változik meg.

Nem lankad az érdelődés Az élet rejtett logikája iránt sem, ami nem csoda, hiszen Tim Harford szórakoztató közgazdaságtana olyan jelenségek nyomába ered, mint hogy miért terjed a tinédzserek között az orális szex? Vagy: Miért van túlfizetve a főnököd?

Továbbá az alábbi témák izgatják még a könyvvásárló embereket a tapasztalatunk szerint:

6. Merre tart Irán
7. Kivételesek - a siker másik oldala
8. A zűrzavar kora
9. Shackleton-modell
10. eladott példányszámokat tekintve holtversenyben: 
    a, Az örömteli szervezet
    b, A csodálatos elme
    c, India 
    d, A reklám helyett 
    e, Első benyomás
 

- Méghozzá nem is keveset: mindenekelőtt tulajdonosi szemléletet, rugalmasságot, gyorsaságot,  egyediséget, látszólag őrült ötletek felkarolását. Ez utóbbi nem ritkán az innovációt jelenti, ami sajnos nincs összhangban a cég megújulási szándékával. A multiknál pedig épp az ellenkezője igaz: testületileg és gyakran egyénileg is jól megy a megújulás, felfrissülés: tudásban, viselkedésben és alkalmazkodásban egyaránt. Gondoskodnak ezekől, akár külső segítséggel is. Belső konkrét ötletekre és javaslatokra viszont kevésbé fogékony egy ilyen nagyvállalat a könyvben leírt számos ok miatt.  Ezért is lehet itt helyzeti előnyben a kkv szektor - mondja Hegedűs Zoltán, az Amit érdemes megtanulni a multiktól, és amit nem című könyvünk szerzője a hvg.hu-nak adott interjúban.

Igencsak döbbenetes lenne egy lista azokról a műtárgyakról, amelyek ma köztereken, nyilvános gyűjteményekben láthatók, ám nem a származási országukban, és nem is annak egyetértésével. Valószínűleg még döbbenetesebb lenne az az összeg, amely abból kerekedne ki, ha ezeket beáraznák a legális műkincsek kereskedelmének árai szerint.

Greenspan 1987–2006. között az USA központi bankjának szerepét betöltő FED elnökeként a világ egyik legbefolyásosabb gazdaságpolitikusa volt. Kimagasló szakmai tekintélyének bizonysága, hogy sokszor pusztán a nyilatkozataival is befolyásolni tudta a gazdaság menetét. S bár híres a rendkívül óvatos fogalmazásáról, itt végig világosan és igen érdekesen beszél. Könyve igen gazdag a szakmai kérdések bemutatásában és elemzésében is, és ezzel a pénzügyek kiemelkedően jó és hiteles, felsőfokú tankönyveként szolgál.

Keressétek a HVG Könyvek standját a Váci utcában, ahol új és régi könyveinkkel, valamint a kiadó 30. szülinapja alkalmából minimum 30% kedvezménnyel várunk mindenkit nagy szeretettel.

A helyszínen már megteinthető a HVG jövő heti 30. születésnapja alkalmából készült Címlaptár az elmúlt évtizedek legfrappánsabb HVG-címlapjaival. A kötet DVD-melléklete pedig az összes eddigi címlapot tartalmazza, valamint a HVG évvégi összefoglalóit.

A standnál kitölthető kuponnal pedig értékes könyvcsomagot lehet nyerni!

Találkozzunk személyesen a 80. Ünnepi Könyvhéten!

A siker titka az, hogy jó helyen, jó időben vagyunk, a mérhetetlen szorgalom és kitartás, vagy a jó családi hátté vagy más kedvező körülmények - ezt vizsgálja Malcolm Gladwell legújabb, Kivételesek című könyvében, amelyet Doransky is méltat a blogján.

A Beatles – azaz John Lennon, Paul McCartney, George Harrison és Ringo Star – 1964 februárjában érkezett meg az Egyesült Államokba, érkezésükkel pedig kezdetét vette az amerikai zenei élet úgynevezett brit inváziója. A Beatles sikerlistás albumok sorát készítette el, amelyek teljesen átformálták a könnyűzenét.

Vizsgálódásunk szempontjából az első érdekes dolog az, hogy mennyi ideje volt együtt a Beatles akkor, amikor megérkeztek az Egyesült Államokba. Lennon és McCartney először 1957-ben játszottak együtt, 7 évvel azelőtt, hogy az Államokba jöttek volna. (Mellékesen jegyzem meg, hogy a Beatles megalakulása és a közvélekedés szerint legnagyobb művészi teljesítményt nyújtó albumaik – a Sgt. Pepper’s Lonely Hearts Club Band 1967-es, illetve aWhite Album 1968-as – megjelenése között nagyjából tíz év telt el.) Ha alaposabban megnézzük ezeket a felkészüléssel töltött hosszú éveket, akkor az az érzés kerít a hatalmába minket, hogy a hokijátékosok vagy Bill Joy vagy a világklasszis hegedűsök kapcsán ez az egész már borzasztóan ismerős. 1960-ban, amikor a Beatles még csak egy feltörekvő középiskolás rockbanda volt, meghívták őket a németországi Hamburgba.

„Akkoriban még nem léteztek rock and roll klubok Hamburgban. Csak sztriptízbárok voltak – meséli Philip Norman, aki Shout! (Kiabálj!) című könyvében írta meg a Beatles történetét.
– Volt egy bizonyos klubtulajdonos, Bruno, aki korábban afféle haknihuszár volt. Neki támadt az az ötlete, hogy rockbandákat hozat Németországba, hogy a különböző klubokban játsszanak. Sokaknak tetszett az ötlet. Órákon át tartó nagyszabású nonstop előadások voltak ezek, miközben rengeteg ember tántorgott ki és be a klub ajtaján. A bandának pedig folyamatosan játszania kellett, hogy felkeltse az átutazó közönség érdeklődését.

 Az államokbeli piroslámpás negyedekben nonstop sztriptíznek nevezték volna ezeket az előadásokat – állapítja meg Norman, majd így folytatja: – Nagyon sok liverpooli banda játszott Hamburgban. De ez csak a véletlennek volt köszönhető. Bruno Londonba ment bandákat felhajtani. A Sohóban belebotlott egy liverpooli impresszárióba, aki egészen véletlenül épp akkor Londonban járt. Megállapodtak, hogy az illető kiközvetít Németországba néhány zenekart. Hát így jött létre a kapcsolat. És mellékesen a Beatles nemcsak Brunóval, hanem más klubtulajdonosokkal is kapcsolatba került. És elkezdtek visszajárni, a rengeteg pia és szex miatt.”

De mi volt olyan különleges Hamburgban? Nem, nem fizettek különösebben jól. Egyáltalán nem. Netán az akusztika volt kiváló? Az sem. Esetleg a közönség volt nagyon hálás és befogadó? A közönség mindenféle volt. Hamburgban az volt a különleges, hogy a zenekar kényszerítve volt, hogy elképesztően sokat játsszon.

 A Beatles feloszlása utáni vallomásainak egyikében John Lennon így mesélt az Indra nevű sztriptízbárban tartott hamburgi bulijaikról: Egyre jobban játszottunk, és egyre magabiztosabbak lettünk. Egyszerűen nem tudtunk nem fejlődni, ha egyszer egész éjjeleket játszottunk végig. A hamburgiaknak nagyon kapóra jött, hogy külföldiek vagyunk. És mi egyre keményebben és keményebben küzdöttünk, beleadtunk apait-anyait, hogy végigcsináljuk. Liverpoolban csak egyórás fellépéseink voltak. Lenyomtuk a legjobb számainkat, mindig és mindenhol ugyanazokat. Hamburgban naponta nyolc órán át kellett szünet nélkül játszanunk, és muszáj volt változtatnunk a hozzáállásunkon.

 Nyolc órán át?! A Lennon szavait is közlő könyvben, amely a hamburgi időket idézi fel, a banda első dobosa, Pete Best, „az ötödik Beatles” így számol be ugyanerről: Ha egyszer bekerült a lapokba egy hír arról, hogy fellépünk, a klub zsúfolásig megtelt. A hétből hét napon át játszottunk. Eleinte csak fél egyig, azaz zárásig, de ahogy jobbak lettünk, a tömeg tovább maradt, hajnali kettőig akár, mi pedig szinte megállás nélkül, folyamatosan nyomtuk nekik.

A hétből hét napon át?! A Beatles összesen ötször utazott Hamburgba 1960 és ’62 között. Az első alkalommal 106 estén játszottak, 5 vagy annál is több órán át. A második alkalommal 92-szer léptek fel. Harmadszorra 48-szor, és összesen 172 órát voltak színpadon. A két utolsó hamburgi hakni során, 1962 novemberében és decemberében, összesen 90 órát zenéltek. Másfél év alatt hozzávetőlegesen mindösszesen 270 estén zenéltek.

 Amikor 1964-ben elérkezett az első nagy áttörés, a durva becslések szerint már 1200 fellépésen voltak túl. Ez nagyon-nagyon ritka. Manapság egy zenekar jó, ha teljes pályafutása alatt tart ennyi előadást. A hamburgi tűzpróba az egyik dolog, ami különlegessé teszi a Beatlest.

„Az első hamburgi fellépéseik során még nem voltak túl jó színpadi előadók, de már azok voltak, amikor visszajöttek! – folytatja Norman a maga könyvében. –Nem csak kitartás tanultak. Hihetetlen mennyiségű számot is meg kellett tanulniuk – a legkülönbözőbb nóták átdolgozásait, és nemcsak rock and rollt, hanem egy kis jazzt is. Hamburg előtt nem voltak fegyelmezett előadók. Mire visszajöttek, már úgy játszottak, mint senki más.

Akkor váltak azokká, amik lettek.”

További részletek Malcolm Gladwell Kivételesek című könyvében.

Hegedűs Zoltán szerint tévhit, hogy minden multinál töltött év duplán számít. Tudás szempontjából akár triplának is számíthat – véli a szerző, terhelés szempontjából pedig egyénfüggő. Hegedűs úgy véli, mindenkinek hasznos lenne megtapasztalnia a multinacionális közeget, munkastílust, követelményrendszert, mielőtt máshol is elhelyezkedik. Szokás a multikat kritizálni, de ami elvitathatatlan, az a rengeteg felhalmozott tudás, mely egy ilyen helyen sajátítható csak el.

„Ha valaki félénk, vagy izgul, általában lefelé néz, ilyenkor egyből észreveszi a piros zoknit, míg aki magabiztos, az egyből a szemembe fog nézni, s nem veszi észre elsőre” – magyarázta a gondolkodóguru, aki szeret mindent valamilyen agyafúrt csavarral megközelíteni.

Edward de Bono megközelítésében mindig a konstruktív, kreatív lehetőségeket kutatja. „Ha rámutatunk egy hibára, lehet, hogy rövid távon fejlődést érünk el, azonban nem hozunk létre semmi újat” – vallja a professzor.

A teljes interjú a hvg.hu oldalon olvasható.

A HVG újságírói által összeállított Falak... és ami mögöttük van című kötetből sorsolunk ki 3 darabot az alábbi kérdésekre helyesen válaszolók között.

A HVG újságírói a világ számos pontján találkoztak ember építette határfalakkal, és munkájuk során legalább ennyiszer szembesültek láthatatlan falakkal. E kötetben három tucat fallal ismertetik meg az olvasót, városfalaktól birodalmi védfalakon át a ma is épülő ember ember elleni válaszfalakig.

Van ezeknek az épített határoknak egy közös vonásuk: egyetlenegy olyan masszív válaszfal sem épült még a történelemben – bármit is tervezett az építtetőjük –, amely idővel le ne omlana. Térségünkben például a hírhedett berlini fal és a szabad mozgásunkat korlátozó vasfüggöny is ugyanerre a sorsra jutott. Ez az utóbbi, embereket és rendszereket elválasztó fizikai és virtuális fal húsz évvel ezelőtt tűnt el – amihez annak idején a maga módján hozzájárult az idén 30 éves HVG is.

A kötetben megtalálható többek között az 1989-ben leomlott berlini fal, a helyén rendezett gigantikus The Wall Pink Floyd-koncert, a kínai nagy fal, az uniós falak Észak-Afrikában és a Kanári-szigeteken, a zsidókat és arabokat elválasztó ciszjordániai fal, a New York-i Szabadság-szobor melletti Ellis Island, a pompeji falfestmények, a Prágában graffitivel borított Lennon-fal és az egeket ostromló inka falak…

KÉRDÉSEK: 

1. Pontosan mikor omlott le a berlini Die Mauer?

2. Hol található a Vasfüggöny múzeum?

3. Kik építették a limeseket?

4. Mikor épült a Maignot-vonal?

5. Kinek a balladája fűződik Déva várához?

A válaszokat a hvgkonyvek@hvg.hu címre küldjétek!

A kérdésekre helyesen válaszoló 1. 5. és 7. levélíró nyer Falak... és ami mögöttük van című kötetet.

Segítségül olvassátok el a hvg.hu beszámolóját a Falak bemutatójáról a Könyvfesztiválon.

Edward de Bono, korunk egyik legmeghatározóbb kreatív gondolkodója így fogalmazott „– Ha megkérdezzük az embereket, mi a világon jelenleg a legnagyobb probléma, a többség azt mondja: az éghajlatváltozás, a globális felmelegedés. Szerintem nem.